Ripresa

Sokáig tervezgettem, mit is fogok írni, ha eljön ez a pillanat. Most itt vagyok. Kavarognak fejemben a gondolatok, de megpróbálok valamit kihozni magamból.
Az első és legfontosabb: szegedi diák lettem. Tegnap tették nyilvánossá a ponthatárokat, és felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karára. Boldog vagyok. Nagyon. Általános iskolás korom óta arra vágytam, hogy orvos legyek. Ezért jártam különórák tömkelegére, ezért szereztem 2 nyelvvizsgát, ezért tanultam a biológiát és a kémiát magasabb óraszámban. De megcsináltam. Most már visszavonhatatlanul szegedi lettem.
Miért pont Szeged, mikor 8 órás vonatútra lakom tőle? Ez jó kérdés.... A történet tavaly nyáron kezdődött. Tesóm kirándulást szervezett a Napfény Városába. Addig nem jártam ott, de ez az első találkozás rabul ejtett. Azóta minden nap visszavágytam oda. Továbbtanulásnál nem Szeged állt az első helyen, hiszen meglehetősen távol van. Később azonban sorrendet módosítottam.
De most a blogról. A ripresa egy olasz szó, annyit tesz, újjászületni. Több ponton is kapcsolódik ide. Külsőleg már sikerül újjászületnem, ahogyan Szeged újjáéledt romjaiból az 1879-es árvíz után. De most lelki értelemben is meg akarok változni. Sokszor vagyok félénk, és nem merek dolgokba belefogni. Mindig tartok a következményektől, a csalódástól, a kudarctól, hogy mások hülyének néznek. Azonban mostantól más leszek. Belevágok akármibe, ha félek is. Nem érdekel mit mondanak mások, csak én számítok. Nem kell félnem semmitől, bátornak kell lennem, hiszen az az igazi kudarc, ha nem is próbálsz tenni, csak az nem fél semmitől, akinek nincs mit veszteni.
Most lássuk az oldalt! Nagyon szép képeket találhattok Szegedről, ezúton is köszönet a fényképek készítőjének, Dusha Bélának. Több képet találtok itt. Feltettem pár Szegedhez kapcsolódó linket. Ha egy kis zenére vágytok, akkor hallgassatok bele a rádiómba. Sajna ezek a számok maradtak benne, mert már nem emlékszem, hogyan töltöttem fel őket. :P Ajánlom figyelmetekbe a Kárpátia Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című nótáját.
Mikre számíthattok még: lássuk csak... leírom majd a gólyatáborban szerzett élményeimet, az egyetemi napjaimat, bármilyen fontosabb eseményt, akármilyen rendezvényről írok, melyet Szegeden szerveznek, illetve, mivel gyöngyfűzés a hobbim, megoszton veletek a munkáimat, és töltök fel hozzá mintákat.
Száz szónak is egy a vége: SZEGEDI lettem. :P Alig várom, hogy betérjek a Kerek perec kávézóba és egyek egy csokis mogyorós kuglófot, hogy halljam a zenélő szökőkutat meg a zenélő órát. És még sorolhatnám. Megvalósultak az álmaim. Lehetőséget kaptam, hogy orvos legyek. Köszönet mindazoknak, akik segítségemre voltak, és támogattak.